All for Joomla All for Webmasters

Camerone: Egy Legenda született

Írta:
Értékelés:
(1 szavazat)

A MEXIKÓI HADJÁRAT (1863-1866)

 Francia intervenció:

Benito Juárezt 1858-ban választották meg Mexikó elnökévé. Ő volt az első indián, aki a modern időkben a mexikói állam élére került, és nagy szerepet játszott az 1857. évi liberális alkotmány, valamint az 1859-ben megszavazott reformtörvények kidolgozásában. Ez utóbbiak kimondták az egyházi és világi előjogok megszüntetését, az egyházi vagyon elkobzását, a szerzetesrendek feloszlatását, az egyház és az államszétválasztását.

Mexikó földjének legnagyobb része a katolikus egyház kezében volt. A klérus maga köré gyűjtötte a reakcióerőit, és 1859-ben kirobbantotta a reformháborút. A véres polgárháborúban(1859-1860) a liberálisok (a polgárság és a hozzá csatlakozott tisztek) blokkja legyőzte a konzervatívok (a földesurak, a főpapság és a főtisztek) szövetségét.Erre a belső reakcióra támaszkodva Franciaország, Anglia és Spanyolország1862-ben közös expedíciós sereget küldött Mexikóba. Szabályos, nagyméretű kolonialista intervenció volt ez, amely meg akarta dönteni a mexikói köztársaságot, és elő akarta készíteni egész Mexikó gyarmatosítását. A véres ellenállás hatására az angol és a spanyol csapatok hamarosan el is hagyták Mexikót, a francia császár - III. Napóleon - serege azonban ott maradt.

A császár "nagy eszméje"az volt, hogy leigázza Mexikót, és néhány dél-amerikai állam hozzácsatolásával "latin katolikus birodalmat"alapít. A mexikói kalandot a francia bankárok támogatták, mögöttük ott álltak az angol és spanyol pénzemberek is, akik Mexikó gyarmatosításától nagy jövedelmet reméltek. De a mexikói fejlemények egyáltalán nem feleltek meg III.Napóleon számításainak.

1862. május 5-én a francia sereg rohamot indított Puebla városa ellen, de a támadást a mexikói védők visszaverték. A Légió ekkor még nem volt ott, de 1863januárjában parancs érkezik Sidi-bel-Abbésbe: két zászlóaljat, azaz 2.000embert küldjenek Mexikóba, Jeanningros ezredes parancsnoksága alatt.

 

Megérkezik a Légió:

A légiósokat szállító két hajó - a Saint-Louis és a Wagram - 48 napos utazás után, 1863. március26-án horgonyt vet a mexikói Veracruz kikötőben. Ezúttal a Légiót nemcsak a kolera várta, mint a Krími háborúban de a sárgaláz is, a "vomitonegro", amelyet a Tenaya folyó fertőzött lagúnái felől éjjel-nappal özönlőszúnyogok milliárdjai terjesztettek. A város lakói is ellenségesen fogadták az idegen katonákat. Jeanningros ezredes és tisztjei azt hitték, a Légiót azért küldték ide, hogy részt vegyen Puebla ostromában. Ez a város 2.000 méter magasan fekszik, 160 kilométerre Veracruztól. De a Légiót nem küldték harcba,csupán alantas "rendőri feladatok" végrehajtására használták fel. A parancs értelmében a mexikói gerillák által gyakran megtámadott fegyver- és élelmiszer konvojokat légiós egységeknek kellett kísérniük. Ezek a konvojok a Veracruzt Pueblával összekötő úton közlekedtek.
A tengerparttól az ostromlott Puebláig vezető útnak körülbelül felét, 90kilométert, a Chiquihuitéig terjedő szakaszt, a légiósokra bízták. Az első helyőrséget Tejeriában létesítették, az utolsót pedig, Jeanningros ezredesparancsnoki állását, Chiquihuitében.

A város felé menetelőoszlopok külsőre semmiben sem különböztek a megszokottól. A légiósok kiegyensúlyozott, lassú léptekkel menetelnek. Régi egyenruhájukat viselik, csaka szövetnadrágot cserélik fel vászonnadrággal és a kepit (1)a bennszülöttek sombrerójával.

 Camerone -Legenda születik:

1863. április 14-én a Légiókét századának fedezete alatt 60 szekérből és 150 öszvérből álló karaván indulel Veracruzból. Az illetékesek nyugodtak: Veracruz és Chiquihuite között islégiósok őrködnek.
A Veracruztól 50 kilométernyire északnyugatra fekvő Jalapában, a mexikói köztársasági hadsereg főhadiszállásán jól tudják, hogy igen értékes konvojról van szó: élelmiszeren, lőszeren és gyógyszereken kívül nagy mennyiségű fegyver,tüzérségi lövedék és ötmillió frank értékű arany közeledik. A hosszú szekérsor Puebla felé tart.
Április 18-án a konvoj megérkezik Tejeriába. Ugyanezen a napon a Pueblátostromló francia sereg egyik tisztje ezt írja haza, Párizsba: "Abban a meggyőződésben indultunk el Franciaországból, hogy itt csupán néhány nyomorúságos indiánnal lesz dolgunk, akiket már maga a szó:>francia< -megfélemlít. Most döbbenünk rá végzetes tévedésünkre: elszánt emberekkel állunk szemben, akik gyűlölnek bennünket, s akik majd utolsó cseppvérükig harcolnak."
A karaván napi 12 kilométeres menetsebességgel halad csupán Soledad de Dobladofelé. A város neve nem túl ígéretes - "magányt" jelent. Soledadvalóban igen elhagyatott. A banánpálmák árnyékában meghúzódó fehér házak helyett, amelyekről a légiósok álmodoztak, romváros fogadja őket. (A várost még a francia gyarmati hadsereg rombolta le 1862 júliusában, bosszúként egy megsemmisített lőszerszállítmányért.)

Április 20-án a falapai főhadiszállás parancsot ad Francesco de Millan ezredesnek, támadja meg a franciák szekereit, és ejtse zsákmányul a szállítmányt, elsősorban az aranyat és a tüzérségi lövedékeket, amelyeket Forey tábornok türelmetlenül vár a pueblai táborban. Millan ezredes 1.000 lovas és 1.200 gyalogos élén elindul Camerone felé.
A mexikói reguláris hadsereg abban az időben igen festői látványt nyújtott.Gyalogosok és lovasok egyaránt a legkülönbözőbb egyenruhákat viselték. Egyedül az arany vagy ezüst sújtással díszített szürke sombrero volt hasonló. Vörös öv tartja a bőr nadrágot, amely vadnyugati módra eltakarja a magas sarkú sarkantyús csizmát. Ez a lovasság megszokta, hogy karddal és lándzsával harcoljon, s egyáltalában nem jártas a gyalogsági harc technikájában.Ugyanakkor a lovasság harci értéke messze felülmúlja az egyébként, jóval gyengébben felszerelt gyalogságét. A mexikói katonák elszántan harcolnak a megszállók ellen, azokért a jogokért, melyeket a Juárez-féle törvények biztosítottak nekik.

A légiós konvoj körül Dupinezredes gerillavadászai cirkálnak. Ez az alakulat egy 50 lovasból álló,külön "kis idegenlégió". Legénységét jórészt idegen kalandorokból verbuválták: gyilkosokból, akiket az Egyesült Államok rendőrsége körözött, volt afrikai rabszolga-kereskedőkből, olaszokból, akiket halálra ítélt a maffia, sőt volt köztük egy kiskorú lány elcsábításáért elítélt holland lelkész is.
Április 29-én a szekérsor továbbindul Soledadból. A fedezet biztonságosnak tűnik, s ezért Dupin csapata elmulasztja a terep alapos felderítését.Chiquihuitéig a karavánnak emelkedő terepen 60 kilométert kellett megtennie. Az ezredes magához hívatja Danjou századost, és ezt mondja neki: "Dupin felderítette a terepet, s így a két századnyi fegyvereskíséretet elegendőnek tekinthetjük. Mégis küldenék valakit a konvoj elé. Mi a véleménye, zászlóaljának melyik századát bízzuk meg ezzel a feladattal?"Danjou jegyzetfüzetében lapozgatva válaszol: "a 3.századot". Majd rövid gondolkodás után hozzáteszi: "Ha megengedi, mon colonel, én vezényelném." Az ezredes helyeslően bólint.

Április 29-én este 10 órakor Danjou kapitány elhagyja Chiquihuitét. A 3.század (3 francia tiszt, 65 altiszt és közlegény) poroszokból, bajorokból,lengyelekből, svájciakból, belgákból, dánokból, olaszokból, spanyolokból és néhány franciából áll. A 3. századot árnyak kísérik, amelyek fel-feltűnnek az út bal oldalán. A mexikói lovasok szemmel tartják Danjou csapatát.
Április 30-án reggel 5 órakor Danjou százada áthalad Camerone-on. Camerone nyomorúságos, elhagyott település. Az út jobb oldalán egy hacienda(2) áll. Körülbelül 20 méteres homlokzatú udvarház. Az udvart, a corralt, három méter magas fal veszi körül. A falhoz két hombár lapul, balról két nagy kapu, de a kapuszárnyak hiányoznak. A század Camerone-t maga mögött hagyva közeledik Palo Verde felé. Innen Soledad 25kilométer, a másik irányban pedig Paso del Macho, - ahol Saussier kapitánylégiós egysége állomásozik - 15 kilométer. Danjou az órájára pillant: 7 óra 30perc. Rövid megállást parancsol. Az üstökben fő a reggeli kávé. A katonák még nem töltötték meg kulacsaikat a közeli folyó tiszta vízével. Idő van, bőven.Minden csendes.

Ekkor feltűnik a mexikóilovasság! Kávézásra most nincs idő; Danjou parancsára a század négyszöget alkot, a mexikói lovasság támad, a négyszög tüzel. A légiósok 1857-es típusú vontcsövű puskákkal lőnek, amelyeknek csúcsíves lövedéke nagy pontossággal talál célba. A légiósoknak egyelőre nincs veszteségük. Két öszvérük megriadva a fegyverropogástól, elszökik. Két öszvér csupán, de ezekre volt felmálházva az élelem, a víz, a lőszer, ami most ezzel elveszett. A 3. század tartaléka emberenként 62 töltény, amelyet minden katona a tölténytáskájában hord. Vizük egyetlen csepp sem maradt.
A század visszavonul Camerone felé, s elfoglalja a haciendát. A mexikóilovasság, majd valamivel később a gyalogsál is körülfogja a légiósokat. Az ostrom április 30-án reggel 9 óra 45 perckor kezdődik és 18 óra 15 perckor érvéget.
A légiósokat megsemmisítik.

Ami a camerone-i ostromot illeti, a szerzők véleménye ellentmondó. Regnault őrnagy jelentése nem kevesebb mint 62 évig lapult egy hadügyminisztériumi akta csomóban. Majdnem mindegyik szerző elemzi a kérdést: vajon jól tette-e Danjou, hogy bevette magát az udvarházba, ahelyett, hogy visszavonult volna Paso del Macho felé, ahol Saussier százados őrködött légiósaival? Danjou elesett a hacienda udvarán, így nem volt sem ideje, sem alkalma megmagyarázni,milyen elgondolás vezette. A 3. század 3 tisztet, 50 altisztet és közlegényt vesztett. Tizenöten - többségük sebesülten - fogságba estek. (Később a camerone-i csata túlélőit egy fogságba esett mexikói ezredesért kiváltották a franciák.) Egyszóval a 3. század megszűnt létezni. De mi történt a konvojjal? A hosszú szekérsor délután 4 órakor 10 kilométerre. volt Camerone-tól. Cabossel kapitány, a konvojt kísérő két légiós század parancsnoka arra számít, hogy majd Camerone-ban éjszakázik. Amikor értesül arról, hogy Camerone körül csata folyik, megállítja, majd visszafordítja a szekereket Soledad felé. Így a szállítmány végül megmenekült, miközben a 3. század Camerone-ban magára vonta az ellenség tüzét. A Camerone-i ütközet után Millan ezredes mexikói lovasai és gyalogosai a falapai főhadiszállásra vonultak vissza.

A kaland véget ér:

A camerone-i csata nem záróakkordja, ellenkezőleg, kezdete egy véres háborúnak. A mexikói nép harca a szabadságért és függetlenségért kiterjedt az északi tartományokra. A köztársasági hadsereg védekezésből támadásba ment át. A Légió úgy igyekezett veszteségeit pótolni, hogy Pueblában új zászlóaljat állított fel, a 6. zászlóaljat pedig Afrikából hívta segítségül. 1866márciusában mintegy megismétlődött a camerone-i csata. Ezúttal azonban Santa-Isabel-nek hívták a haciendát, és e csata során a légiósok támadtak, a mexikóiak védekeztek.
A mexikói köztársasági hadsereg egyik egysége befészkelte magát Santa-Isabelbe,egy 80 méter magas domb tövében épült haciendába. Brian őrnagy a szomszédos Parras városából indult el a 2. idegen zászlóalj három századának élén,összesen 8 tiszttel, 179 közkatonával és tisztessel. 1866. március 1-énhajnalban érkezett Santa-Isabelbe, és azonnal támadásba lendült. A légiósoknak800 métert kellett megtenniük a dombon felfelé, és ezután következett volna a hacienda bevétele. A védők nagyon pontosan céloztak: alig néhány légiós érte csak el a haciendát. Ebben a pillanatban a mexikói lovasság is beavatkozott a harcba, és a megmaradt légiósok közé rontottak. A csata kavargó kézitusává alakult, végül pedig a támadó francia oszlop teljesen megsemmisült. A három század nyolc tisztje közül hetet, valamint 19 tisztest és 159 közlegényt veszített.

Ezek után újabb erősítésekre volt szükség. 1866 nyarán és őszén a "legjobb helyi tartalékokból"toborozták az Idegenlégió 7. és 8. zászlóalját. De nem sokkal ezután a légióbehajózott Veracruzban és visszatért Afrikába.

A mexikói nép győzött, III.Napóleon "nagy eszméje" pedig ezáltal teljes csődöt mondott. Ferenc József öccse, Miksa, a mexikói bábcsászár pedig kivégzőosztag előtt fejezte be életét.

Az idegen légió idén 2013. április 30-án ünnepli 150-ik évfordulóját . Rengeteg magas rangú katonai és civil elöljáró előtt hatalmas katonai parádéval emlékeznek meg ezekről a hős katonákról. Az idén először az idegen légió összes ezredének a zászlaja együtt vesz részt és vonul fel , Aubagneban a légió első ezredeben.

Megjelent: 2776 alkalommal Utoljára frissítve: 2014. március 12., szerda 18:03
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni